Tudnod kell, hogy mi (ki) vagy – 4. rész

Arról, hogy mi (ki) vagy, még rengeteget lehetne írni. Óriási mázli, hogy ezt már sokan meg is tették, elég csak kicsit utánaolvasni annak, akit mélyebben érint a téma. Én most nem is megyek nagyon tovább az erősségeink taglalásánál, mert a siker tervezésének ez a legnagyobb alapja, és az erősségeinket tudjuk eladni. Miért kell eladni bármit is? Azért, mert a világon minden értékesítés. A siker is. Ha most megakadtál, hogy ez hogyan jön ide, és egyáltalán mi ez, akkor levezetem kicsit logikusan.

A siker nem más, mint valamit adni a környezetednek, amiért olyan visszajelzések érkeznek hozzád (kapsz valamit, cserébe azért, amit adtál), hogy te attól boldog leszel. Akkor egy téren sikeresnek mondhatod magad. Bevallom, ezt így még soha sem hallottam megfogalmazni senkitől. Nézzük csak!

Olyan apa vagy, akit imádnak a gyerekei, a feleséged rajong érted, folyamatosan könnyedén elő tudod teremteni a családod létéhez szükséges anyagiakat, a kölykök jól tanulnak, igaz, hogy sokat foglalkozol velük, de néha könnybe is lábad a szemed, amikor látod őket fellépni az iskolai rendezvényen, vagy ha nyernek a focicsapatban. Rendszeresen kirándultok, a nyaralásaitok meg olyan izgalmasok, hogy a gyerekek egy héttel az indulás előtt nem tudnak már aludni. Nem is tudsz róla, de a suliban állandóan azzal büszkélkednek, hogy az ő apukájuk így, meg úgy. A feleséged pedig már tizenkét éve folyamatosan szerelmes beléd, úgy tud rád nézni, hogy a fukushimai reaktorleolvadás semmi volt ahhoz képest, amit olyankor érzel. Vagyis sikereres apa, sikeres családfő vagy.

Olyan dolgokat adsz folyamatosan a családodnak, amikre nekik szükségük van, ezért cserébe olyan dolgokat kapsz vissza, amik boldoggá tesznek. Ha azt kapnád vissza, hogy a gyerekek trehányak, lusták, és téged hülyének néznek, a feleségeddel meg állandóan a civakodás folyna, nem éreznéd magad ilyen sikeresnek ugye? Pedig ezen jelenség mögött is valahol ott kezdődik az ok, hogy nem azokat a dolgokat adod nekik, amire valóban szükségük van.

Nos, ha logikailag nagyon lecsupaszítjuk, a siker nem más, mint egy eredményes cserefolyamat. Kell hozzá az, amit te adsz, kell hozzá a másik fél, akinek adod, és kell neked a visszajelzés is, amit cserébe kapsz. Ez pedig nem más, mint egy klasszikus értékesítési folyamat, majd beszélünk róla még. Persze az élet ennél jóval összetettebb, de a megértéshez elég most ennyi, lássuk, mit kell még tudnod magadról:

BÁRMIBEN VAGY JOBB, MINT AZ ÁTLAG, EZ MÉG NEM ELÉG

"Bolond ez a csávó? Eddig arról papol, hogy nézzük meg, milyen erősségeink vannak, most meg azzal vagdalkozik, hogy ez nem elég!" Joggal gondolod ezt, de mindjárt magyarázok megint egy kicsit:

Könnyű azt kimondani, hogy sikeres apa és családfő vagy de az, hogy volt érzéked hozzá, még nem volt elég. Valójában rengeteg munka is van mögötte. A gyerekeknek annyit énekeltél kiskorukban, hogy ha ezt a haverok tudnák, biztos elképednének, amióta megszülettek, odafigyelsz arra, hogy meglegyen a gyermek-szülő kapcsolat, hogy eleget játsszatok, de a munkára és a szorgalmasságra is játékosan vezesd rá őket, és ne kérdezze meg senki, hogy honnan tudtad elmagyarázni a kisfiadnak a Pitagorasz-tételt, te csak csendben örülsz annak, hogy létezik a Wikipédia. A feleségedről pedig ne is beszéljünk, marha sokat változtál, és alkalmazkodtál, tanultál, utánaolvastál, és kitartó voltál akkor is, amikor nehéz volt. Megtanultál bocsánatot kérni, nyitottnak és érzékenynek lenni, odafigyelni, meglepetést szerezni, együtt főzni, beszélgetni, összebújva nem a tévét nézni.

Lehet, hogy sikeres apa vagy, de mindent meg is tettél azért, hogy az legyél. Igen, volt érzéked is hozzá, egész jó képességeid voltak, nem sűrűn váltogattad a nőket ifjú korodban sem, mindig is családcentrikus voltál, de még ezen jó képességeidben is fejlesztetted magad, hogy még többet, még jobban tudj adni. Olyan dolgokat, amikre a családodnak szüksége van. És ezért olyan dolgokat kapsz vissza a családodtól, hogy a könnyed kicsordul a meghatottságtól, vagy a szíved kezd hevesebben kalimpálni a feleséged pillantásától. Ezek pedig még több erővel, kitartással és lelkesedéssel töltenek fel, hogy még jobbá válj, még többet és jobbat tudj adni. És innentől ez egy önmagát gerjesztő folyamat. Ezért is írtam korábban, hogy az igazi sikerért nem kell feltétlenül nagyon megszenvedni, hiszen ha jó pályán indultál el, és megteszed a szükséges lépéseket, akkor szinte természetes következmény.

Mondok egy ellenpéldát, és máris érthetőbb lesz. Ismertem egy embert, akinek volt egy családja. A felesége nagyon hűséges típus volt, a végsőkig hitt benne, hogy mindent meg lehet javítani, és volt két nagyon értelmes gyerekük, akiket sokan dicsértek az iskolában. De a fickó eléggé mogorva, magának való alak lévén, egy volt számára csak a fontos: mindenkinél jobbnak, értékesebbnek lenni. Mindig neki volt igaza, minden csak úgy folyhatott, ahogy ő mondta, és elég keményen lenyomott mindenkit maga körül. Mivel egy élet nem élhető le úgy, hogy nincsenek nézetkülönbségek, és neki mindig győznie kellett, hamar maga ellen fordított mindenkit, a saját családját pedig szétverte, végül egyedül halt meg. Nos, szemlátomást nem sok családias alappal, vagy érzékkel rendelkezett, ráadásul ezek nem is voltak kifejezetten értékes dolgok a számára. Ha akart volna, akkor is nehezen tudott volna annyit változni, hogy valaha olyan sikeres apa váljék belőle, mint a fenti példában. Bevallom, a mai tudásommal nem biztos, hogy családalapítást javasoltam volna neki ifjúkorában. Ugyanakkor rendkívüli képességekkel megáldott mérnök volt, olyan megoldásokat húzott elő a zsebéből, hogy nem kevésszer hördült föl az egész szakma egy-egy ötlete alapján. Országos híre volt, és annak ellenére is évtizedeken át hívták dolgozni sok helyre, hogy iszákossága és rosszindulatú természete igencsak megnehezítette a vele való munkát. Aztán végül a magánéleti sikertelensége a szakmai sikereinek is véget vetett, utolsó éveiben pedig már a régi kollégák se nagyon emelték rá a telefont.

Tehát a mai nap tanulsága az, hogy ha valamiben jó vagy, az jó alap, de ott is szüntelen fejlődnöd kell. Ne aggódj, könnyen fog menni, hiszen az a te közeged, otthonosan mozogsz benne, játék lesz az egész. A másik nagy tanulság mára, hogy amiben tényleg nem vagy jó, azt ne erőltesd, mert vért izzadva is csak töredék eredményeket fogsz elérni, és simán lehagynak azok, akik ugyanazon a területen játszi könnyedséggel fejlődnek. Ez pedig egyre több kudarcélményt szül benned, és ha nem tudod kezelni a helyzetet hosszútávon, akkor a sikeres oldaladat is veszélybe sodorhatja.

És most jön a nagy csapda: Munkával kapcsolatban bárki, akit nem kértél rá (tehát nem pont egy szakember, akinek ez a feladata) megmondja neked, hogy miben vagy jó, azonnal nyomjad a vészjelző gombját az agyadban, szóljanak a szirénák, elő az összes plazmaágyút, az elfogó vadászok pedig járassák a motorokat, mert ellenség közeledése lehetséges!

És tedd fel magadban a kérdést, hogy miért mondja? „De hiszen olyan jó hallani, hogy én lehetek a jövő hálózatépítési szupersztárja, ez az ember pedig nagy vezető itt, csak jól látja! És különben is, ennyi ember előtt mondta. Naaaa, légyszilégyszilégyszi, hadd higgyek neki!” Hidd el, az esetek többségében halvány f*ngja sincs, de az az elismerés / méltatás / kiemelés rohadt jól hangzik, te marha lelkes leszel, és akármennyi munkát is teszel az ő hálózatába lelkesedésből, az neki tiszta haszon. Nem azt mondom, hogy azonnal üsd meg, mert ki akar használni, ugyanis lehet, hogy ráhibázott, és tényleg jó leszel abban a szakmában. De légy résen! Ugyanúgy van ez, mint az udvarlásnál. Lányok, hány bókot kaptatok már valamilyen hátsó szándékkal? Ugye ezt nem kell túlragoznom? Ne engedd, hogy elvakítson egy-egy ilyen mondat! Hogy tudod ennek elejét venni? Úgy, hogy

TE MAGAD PONTOSAN TUDOD, HOGY KI VAGY!

Nem más, hanem TE. Igen, TE ismerd meg magad, TE tudjad az erősségeidet, a képességeidet, a gyengéidet, és folyamatosan tartsd készen a tudásodat. Ne más mondja meg, hogy miben vagy jó, és miben vagy rossz. Ezt a tudást annyira biztosan kell tudnod, hogy ne tudjon benne elbizonytalanítani senki. És vigyázz, mindezt úgy kell felépítened, hogy nem szállhatsz el magadtól, az önértékelésednek összhangban kell állnia a realitással. Ne kitalálj magadról dolgokat, és azokra keress visszaigazolásokat az életben, hanem ISMERD MEG MAGAD! Objektíven. Akkor nemhogy csőbe nem tudnak húzni, de szépen elkezded irányítani az életedet. A következő részben elkezdjük azt boncolgatni, hogy merrefelé...